[Taiji] második rész

2015. Május. 5., K, 22:41:43 CEST

Kedves István, kedves Nóra, kedves Mindenki!
Nem szeretném parttalanná duzzasztani ezt a diskurzust, viszont szeretnék segíteni mindenkinek "partot érni"; úgy gondolom, hogy ez tipikusan az a helyzet, amikor "mindenkinek igaza van" - még akkor is, ha éppen egymással összeférhetetlen dolgok állnak szemben (nem összeférhetetlen emberek, hanem vélemények-érzések!).Mert ki vitatná el azt, hogy nem a körülmények, nem a külsőség hanem a Taiji, a Mestertől való tanulás a lényeg? Hiszen tényleg ezért járunk ide mind, nem tejért és kenyérért. De ettől még nem lesz "luxus" az, ha egyéb körülmények nem vonják el az ember figyelmét, ha nem veszi el erőnket a sok más, ahogyan Mester is azt várja el tőlünk, hogy taníthasson - és ne kelljen csupa olyan dologgal foglalkoznia ami elvonja a figyelmét-idejét. Ugyanezt várhatjuk el -teljesen jogosan- mi is, nemde? Ha vacsorázni hívják az embert nyilván az ételért megy oda, ám nemde kevésbé ízlik a legfinomabb falat is, ha egy mosatlan lavórban lökik az orra elé és rávágják az ajtót majd otthagyják egy műanyag kanállal s ráripakodnak, hogy "nesze, zabálj!" Kell lennie középútnak, mert van egy lélektani határ amikoris a tartalmat megtiszteli az ember a hozzá méltó formával. Gyöngyöt nem szórunk a disznók elé - ettől még a göngy a sárban is (meg a szarban is) göngy marad, de mégse teszünk ilyet. Pusztán azért, mert a méltatlan keret sértő a tartalomra nézve is (Ti sem raknátok egy Rembrantot IKEÁs keretbe?). Ettől még a tábor-lehetőség olyanok-amilyenek, sokszor ezeken a legnagyobb jóindulat sem változtat - így ezzel senkit sem akarok megbántani főleg úgy nem, hogy nem voltam egy táborban sem (legalábbis itt, máshol meg igen, tehát van képem a "tábori életről").Száz szónak is egy a vége (bár itt inkább fordítva alakul a dolog): ki-ki mondja el a magáét, hogy ami eddig rejtve volt az felszínre kerüljön - csak így jutunk előbbre mint ahol most vagyunk. Mindenki tegye hozzá azt amiben ő jó és akkor biztosan bármi is lesz, senkinek sem kell szégyenkeznie a végeredmény miatt. 
Nem akarom tovább szaporítani a szót, inkább idézek egy klasszikust - aki illene nemcsak ismernünk, hanem meg is fogadnunk tanítását:
Okos, aki érti az embereket; 
aki önmagát érti: ihletett.Hatalmas, aki másokat legyőz;aki önmagát legyőzi: erős.Aki törekszik, nincs híján akaratnak;aki megelégszik: gazdag.Aki nem veszti természetét: hosszúéletű;aki nem veszti emlékezetét: örökéletű.
(Lao ce: Az Út és Erény könyve, 33. fejezet - Weöres Sándor fordítása) Kívánom mindenkinek, hogy a szeretet jegyében sikerüljön megoldást találni valahány gondra, és ki-ki a saját lépteit úgy igazítsa, hogy azáltal együtt a közös Út-ra térjünk; hiszen egymásra vagyunk utalva, különösen ebben a helyzetben - és külön-külön mind eltévedhetünk, de együtt -biztos vagyok benne-: célba érünk!
Csíben gazdag gyakorlást és töltekezést kívánok, üdv mindenkinek!
Máriássy Gergő

U.i. Ezt pedig azért, mert nem tudtam megállni - oly szép és egyszerű, hogy nem lehet nem szeretni (talán még segít is):
„Ha valaki csónakkal kel át a folyón, s egy üresensodródó sajka koccan hajójának, bármilyen hirtelen természetű is  legyen, haragra mégsem gerjed. Ám ha vanvalaki benne, akkor hangos szóval inti, hogy vigyázzon az útból. Szól egyszer,s ha nem hallják, szól megint. De ha ekkor sem hallják, akkor egészen bizonyos,hogy sűrű szitkokat szór majd.  Az előbb– hisz a másik csónak üres volt – nem támadt föl dühe, ám nem így utóbb, mikorült benne valaki. Ki magát kiüresítve jár-kel a világban, ugyan kiárthat annak?”
(Csuang ce: A virágzó délvidék igaz könyve, XX: fejezet, 2 - annak is a vége)

      From: Ormay István <istvanormay at gmail.com>
 To: Taiji levlista <taiji at lists.chen.hu> 
 Sent: Tuesday, 5 May 2015, 21:39
 Subject: [Taiji] második rész

Kedves Nóra,
A kérdéseidre adott válaszaim előttmég egy másik gondolatodhoz teszek észrevételt:„Úgyállítjátok be Mestert, mintha egy magatehetetlen báb lenne,akinek nincs szeme, füle, érzelmei és akarata!”Majd: „Felnőttember álljon oda, és mondja azt, amit itt most sokan megtettek,hogy kikérik maguknak ezt a hangot! És járjanak tovább edzésre.”Ezt írod, és észre sem veszed, hogy most Te beszélsz úgymásokról – rólunk – , mintha bábok lennénk, vagy pontosabbangyerekek.Ha a Mestertőlnem tagadod el a döntéshez való jogát, akkor a „mezei” tagtólse tagadd el. El kellene fogadni, hogy mindenki a saját ízléseszerint dönt arról, hogy jár, vagy nem jár edzésre. Arról is,hogy ebbe a táborba, ilyen körülmények közé nem megy el, mertnem érzi ott jól magát, és így nem fog jól esni a gyakorlás.Mi van akkor, hanem csak a Mester taoista, hanem mások is? Mi van akkor, ha afelnőtt ember nem „odaáll”, hanem „tovább áll”, és ezegyáltalán nem gyerekes viselkedés? Ha nem tetszik valami,félreállnak, és nem akarnak feltétlenül megváltoztatni semmit.Elfogadják a rosszat – de nem kérnek belőle. Ahogyan a Mester isteszi. Hogy mit nyújtasz, vagy nem nyújtasz, az a te felelősséged.Ahogyan az is, hogy mit fogadsz el, és mit nem fogadsz el. Hamondjuk rosszul gyakorolsz, az a te bajod, és ha még csak nem iskérdezel, az megint a te bajod – gondolja a Mester, és az őszemszögéből nézve helyesen. A mi szemszögünkből nézveviszont az látszik, hogy a mi kultúránkban a kérdezés baj, mertpéldául megtorlást von maga után („bééééna, még ezt semtudod?!), tehát aki európaiakat akar tanítani, annak ezt isfigyelembe kell vennie.Még csak annyit:Mester már abból, ahogyan a gyakorlathoz felállsz, egyetlenpillantással felméri, hol tartasz a fejlődésében. Azt látja,az érdekli, hogy mennyit fordítasz a gyakorlásra. A lényegetkeresi, nem a külsőségeket. Hányszor mondta, hogy az edzésretanulni járunk, gyakorolni otthon kell! Pontosan azért, mert asaját fejlődésedért felelős felnőttnek tekint, és nemkatalógust csinál, hogy elcsípje a lógós gyerekeket.Tele van az életilyen aprócska buktatókkal, de ezeken múlik, sikerül-emegértenünk és elfogadnunk egymást. Egyetértek Veled: azérzésekről nem lehet vitatkozni. Mester viszont pont azt az érzéstnem ismerheti, amit egy másik kultúrában élő emberből váltanakki a dolgok. Nem tudhatja, mit érzünk a penészes takaró láttán,mert nem lehet ilyen tapasztalata, és ebből adódóan az egyébkéntkiváló empátiás készsége sem működhet a tőle megszokottszinten.Te is, Adri is, éskivétel nélkül mindenki egyénileg „szépen csinálja” adolgát, de Te sem látod azt, hogy a szervezetben, a többiekkelvaló viszonyodban hol a helyed, mi a szereped, a hatásod, stb.Lelkesen és szeretettel segítesz azon, aki hozzád fordul, de nemérted, mit jelent, hogy vezetőségi tag vagy. Hogy van egyvezetőség, van egy szervezet és egy hierarchia. A demokrácia nema hierarchia hiányát jelenti. Egyesületi szinten egyénekmaradtunk, szólisták egy zenekarban, és hiányzik az összhangzat,a harmónia, az a többlet, ami valódi csoporttá tenne bennünket.A csoport, legyen az egy szervezet, egy egyesület, ha jól működik,akkor több, mint a tagok puszta összessége. Nos, ez az, ami nemállt össze, és ez az, amit az egyesületnek (és nem a Mesternek)kellene hozzáadnia.
Az az érzésem,és a kérdéseid ezt igazolják is nekem, hogy habár a vezetőségérzi, hogy igenis van helye és szerepe az egyesület életében (ésnem csak dísznek van), ámde nem tudja, mi is a helye és a szerepe.Ebben a szerepzavarban erőlködni kezd, egyre görcsösebben, egyrehangosabban nyomja, hogy „gyertek, ne maradjatok el, járjatokedzésre”, de így persze nem fog menni. És, ahogyan azt olysokszor megtapasztalhatjuk a gyakorlás során, nem ismeri fel, hogya tapasztalt ellenállás valójában az ő saját merevségébőladódik.Ugye, mennyireolyan ez, mint a taiji gyakorlás? Amíg nem értjük, görcsösekvagyunk, de ha érteni kezdjük, akkor egyre simábban megy…Vajon a vezetőségtisztában van a tagság igényeivel? Ha igen, akkor milyen ésmennyire megbízható forrásból? Tudja, mi az oka az ellenállásnak,amely akár a „nem megyek táborba”, vagy a „nem járokedzésre”, vagy a „nem szólalok meg” formájában jelentkezik?Vagy ezt csak egyszerű éretlenségnek tekinti, az „ilyeneket”berakja a „nem szereti eléggé a taiji-t” skatulyába? Menyivelegyszerűbb ez,mint feltárni a valódi okokat!
Vagy a vezetőségcsak arra összpontosít, hogy az egyesületi formát nem ismerő,azt csak nyűgnek tekintő Mester akaratát egy az egyben érvényesítse? Milyenparadox ez, és ti mégis erre hivatkoztok!
A válaszaimegyébként abból erednek, amit egy egyesület szerepérőláltalában tudok, gondolok.
Az egyesület akeret, amelyben a Mester és a tanítványok közötti folyamat atartalom. Az, hogy a Mester itt taníthat Magyarországon, pl.egyesületben lehetséges. Nem a Mester akarta/akarja, de szükségevan rá, hiszen a tanítványaira is szüksége van. Akarja/nemakarja, akarnia kell! Ez az Ő Délegyházája! Hiszen nincsen mestertanítványok nélkül, és ehhez egy harmadik dolog is kell: az„iskola”, vagyis keret, amelyen belül a tanítás-tanulásmozgása megtörténhet. Ez lehet egy hegycsúcs, egy legelő -mifelénk az egyesület a lehetséges formája.
Az egyesületvezetője a Mester, mondod-mondjátok sokszor, de ez nem azt jelenti,hogy bármit megtehet. A keret arra is való, hogy megvédje azt, akibelül van. A Mestert is meg kell védeni, és nem csak a pénzügyiés egyéb adminisztrációs nehézségektől (pl. mi van, ha valakibalesetet szenved egy edzésen?!), de attól is, hogy elveszítse atanítványait. A Mester számára a keret – az egyesület –idegen, átláthatatlan, nem-ez-a-dolga feladat. Ő szellemi vezető.A gyakorlati feladatokra van a vezetőség, amely összeköti aMestert a külvilággal – a hivatalokkal és a tanítványokkalegyaránt. Az egyesület az, aki a Mester nevében és szellemébenversenyt szervez, tagokat toboroz és megtart (!!!), ügyeketbonyolít. És, ha azt látja, hogy a szellemi vezető fejjel megy afalnak, akkor igenis megvédi őt! Persze tudom, hogy a Mester „nehézfiú”, nem könnyű bánni vele. De akkor is, legalább mindentmegpróbáltatok? Mert ha például rossz az az ötlet, hogyDélegyháza, akkor igenis nemet kell mondani neki, mert borítékolnilehet a kis létszámot, a csalódást, a vitát, szétesést,személyeskedést – mindazt, aminek most egytől-egyig a szereplőivagyunk (a néma tanúk és kukkolók is szereplők, bizony!)Nem azt kellmegmondani a Mesternek, hogy „mit akarjon”. Vagy ő talánmegmondja nektek, hogy mit akarjatok? Azt kell a vezetőségnekhelyre tennie, hogy hogyan érheti el a Mester azt, amit akar. Egynagy, fejlődésben lévő egyesületet! Hogy ez hogyan érhető el,ezt igenis a vezetőségnek kell tudnia, nem a Mesternek és nem atagságnak! Egyesület nélkülnincs bevétel, nincs verseny, nincs világbajnok, nincs hírnév,nincs beteljesített küldetés, nincs tradicionális chen taijiMagyarországon…Egyesület pedig nincs működő vezetőség nélkül. Azegyesület az Út elválaszthatatlan része, és az út köveit nemegyedül a Mester rakja, hanem Te, a vezetőség, én, az egésztagság, mindenki! – no, ez már olyan szép volt, hogy itt kellbefejezzem 
_______________________________________________
Taiji mailing list
Taiji at lists.chen.hu
http://lists.chen.hu/listinfo/taiji

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lists.chen.hu/pipermail/taiji/attachments/20150505/fb76ee84/attachment-0001.html>