[Taiji] második rész

[Ormay István]

Kedves Nóra,

A kérdéseidre adott válaszaim előtt még egy másik gondolatodhoz teszek
észrevételt:

„Úgy állítjátok be Mestert, mintha egy magatehetetlen báb lenne, akinek
nincs szeme, füle, érzelmei és akarata!”

Majd: „Felnőtt ember álljon oda, és mondja azt, amit itt most sokan
megtettek, hogy kikérik maguknak ezt a hangot! És járjanak tovább edzésre.”
Ezt írod, és észre sem veszed, hogy most Te beszélsz úgy másokról – rólunk
– , mintha bábok lennénk, vagy pontosabban gyerekek.

Ha a Mestertől nem tagadod el a döntéshez való jogát, akkor a „mezei”
tagtól se tagadd el. El kellene fogadni, hogy mindenki a saját ízlése
szerint dönt arról, hogy jár, vagy nem jár edzésre. Arról is, hogy ebbe a
táborba, ilyen körülmények közé nem megy el, mert nem érzi ott jól magát,
és így nem fog jól esni a gyakorlás.

Mi van akkor, ha nem csak a Mester taoista, hanem mások is? Mi van akkor,
ha a felnőtt ember nem „odaáll”, hanem „tovább áll”, és ez egyáltalán nem
gyerekes viselkedés? Ha nem tetszik valami, félreállnak, és nem akarnak
feltétlenül megváltoztatni semmit. Elfogadják a rosszat – de nem kérnek
belőle. Ahogyan a Mester is teszi. Hogy mit nyújtasz, vagy nem nyújtasz, az
a te felelősséged. Ahogyan az is, hogy mit fogadsz el, és mit nem fogadsz
el. Ha mondjuk rosszul gyakorolsz, az a te bajod, és ha még csak nem is
kérdezel, az megint a te bajod – gondolja a Mester, és az ő szemszögéből
nézve helyesen. A mi szemszögünkből nézve viszont az látszik, hogy a mi
kultúránkban a kérdezés baj, mert például megtorlást von maga után
(„bééééna, még ezt sem tudod?!), tehát aki európaiakat akar tanítani, annak
ezt is figyelembe kell vennie.

Még csak annyit: Mester már abból, ahogyan a gyakorlathoz felállsz,
egyetlen pillantással felméri, hol tartasz a fejlődésében. Azt látja, az
érdekli, hogy mennyit fordítasz a gyakorlásra. A lényeget keresi, nem a
külsőségeket. Hányszor mondta, hogy az edzésre tanulni járunk, gyakorolni
otthon kell! Pontosan azért, mert a saját fejlődésedért felelős felnőttnek
tekint, és nem katalógust csinál, hogy elcsípje a lógós gyerekeket.

Tele van az élet ilyen aprócska buktatókkal, de ezeken múlik, sikerül-e
megértenünk és elfogadnunk egymást. Egyetértek Veled: az érzésekről nem
lehet vitatkozni. Mester viszont pont azt az érzést nem ismerheti, amit egy
másik kultúrában élő emberből váltanak ki a dolgok. Nem tudhatja, mit
érzünk a penészes takaró láttán, mert nem lehet ilyen tapasztalata, és
ebből adódóan az egyébként kiváló empátiás készsége sem működhet a tőle
megszokott szinten.

Te is, Adri is, és kivétel nélkül mindenki egyénileg „szépen csinálja” a
dolgát, de Te sem látod azt, hogy a szervezetben, a többiekkel való
viszonyodban hol a helyed, mi a szereped, a hatásod, stb. Lelkesen és
szeretettel segítesz azon, aki hozzád fordul, de nem érted, mit jelent,
hogy vezetőségi tag vagy. Hogy van egy vezetőség, van egy szervezet és egy
hierarchia. A demokrácia nem a hierarchia hiányát jelenti. Egyesületi
szinten egyének maradtunk, szólisták egy zenekarban, és hiányzik az
összhangzat, a harmónia, az a többlet, ami valódi csoporttá tenne
bennünket. A csoport, legyen az egy szervezet, egy egyesület, ha jól
működik, akkor több, mint a tagok puszta összessége. Nos, ez az, ami nem
állt össze, és ez az, amit az egyesületnek (és nem a Mesternek) kellene
hozzáadnia.

Az az érzésem, és a kérdéseid ezt igazolják is nekem, hogy habár a
vezetőség érzi, hogy igenis van helye és szerepe az egyesület életében (és
nem csak dísznek van), ámde nem tudja, mi is a helye és a szerepe. Ebben a
szerepzavarban erőlködni kezd, egyre görcsösebben, egyre hangosabban
nyomja, hogy „gyertek, ne maradjatok el, járjatok edzésre”, de így persze
nem fog menni. És, ahogyan azt oly sokszor megtapasztalhatjuk a gyakorlás
során, nem ismeri fel, hogy a tapasztalt ellenállás valójában az ő saját
merevségéből adódik.

Ugye, mennyire olyan ez, mint a taiji gyakorlás? Amíg nem értjük, görcsösek
vagyunk, de ha érteni kezdjük, akkor egyre simábban megy…

Vajon a vezetőség tisztában van a tagság igényeivel? Ha igen, akkor milyen
és mennyire megbízható forrásból? Tudja, mi az oka az ellenállásnak, amely
akár a „nem megyek táborba”, vagy a „nem járok edzésre”, vagy a „nem
szólalok meg” formájában jelentkezik? Vagy ezt csak egyszerű éretlenségnek
tekinti, az „ilyeneket” berakja a „nem szereti eléggé a taiji-t”
skatulyába? Menyivel egyszerűbb ez,mint feltárni a valódi okokat!

Vagy a vezetőség csak arra összpontosít, hogy az egyesületi formát nem
ismerő, azt csak nyűgnek tekintő Mester akaratát egy az egyben
érvényesítse? Milyen paradox ez, és ti mégis erre hivatkoztok!

A válaszaim egyébként abból erednek, amit egy egyesület szerepéről
általában tudok, gondolok.

Az egyesület a keret, amelyben a Mester és a tanítványok közötti folyamat a
tartalom. Az, hogy a Mester itt taníthat Magyarországon, pl. egyesületben
lehetséges. Nem a Mester akarta/akarja, de szüksége van rá, hiszen a
tanítványaira is szüksége van. Akarja/nem akarja, akarnia kell! Ez az Ő
Délegyházája! Hiszen nincsen mester tanítványok nélkül, és ehhez egy
harmadik dolog is kell: az „iskola”, vagyis keret, amelyen belül a
tanítás-tanulás mozgása megtörténhet. Ez lehet egy hegycsúcs, egy legelő -
mifelénk az egyesület a lehetséges formája.

Az egyesület vezetője a Mester, mondod-mondjátok sokszor, de ez nem azt
jelenti, hogy bármit megtehet. A keret arra is való, hogy megvédje azt, aki
belül van. A Mestert is meg kell védeni, és nem csak a pénzügyi és egyéb
adminisztrációs nehézségektől (pl. mi van, ha valaki balesetet szenved egy
edzésen?!), de attól is, hogy elveszítse a tanítványait. A Mester számára a
keret – az egyesület – idegen, átláthatatlan, nem-ez-a-dolga feladat. Ő
szellemi vezető. A gyakorlati feladatokra van a vezetőség, amely összeköti
a Mestert a külvilággal – a hivatalokkal és a tanítványokkal egyaránt. Az
egyesület az, aki a Mester nevében és szellemében versenyt szervez, tagokat
toboroz és megtart (!!!), ügyeket bonyolít. És, ha azt látja, hogy a
szellemi vezető fejjel megy a falnak, akkor igenis megvédi őt! Persze
tudom, hogy a Mester „nehéz fiú”, nem könnyű bánni vele. De akkor is,
legalább mindent megpróbáltatok? Mert ha például rossz az az ötlet, hogy
Délegyháza, akkor igenis nemet kell mondani neki, mert borítékolni lehet a
kis létszámot, a csalódást, a vitát, szétesést, személyeskedést – mindazt,
aminek most egytől-egyig a szereplői vagyunk (a néma tanúk és kukkolók is
szereplők, bizony!)

Nem azt kell megmondani a Mesternek, hogy „mit akarjon”. Vagy ő talán
megmondja nektek, hogy mit akarjatok? Azt kell a vezetőségnek helyre
tennie, hogy hogyan érheti el a Mester azt, amit akar. Egy nagy,
fejlődésben lévő egyesületet! Hogy ez hogyan érhető el, ezt igenis a
vezetőségnek kell tudnia, nem a Mesternek és nem a tagságnak!

Egyesület nélkül nincs bevétel, nincs verseny, nincs világbajnok, nincs
hírnév, nincs beteljesített küldetés, nincs tradicionális chen taiji
Magyarországon…Egyesület pedig nincs működő vezetőség nélkül. Az egyesület
az Út elválaszthatatlan része, és az út köveit nem egyedül a Mester rakja,
hanem Te, a vezetőség, én, az egész tagság, mindenki! – no, ez már olyan
szép volt, hogy itt kell befejezzem 
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lists.chen.hu/pipermail/taiji/attachments/20150505/a3f078cd/attachment-0001.html>