[Taiji] tábor kapcsán

2015. Május. 4., H, 23:50:08 CEST

Kedves István!

Nagyon örülök, hogy írtál a listára és meg kell, hogy mondjam minden szavaddal egyetértek. 

A leveled fantasztikus, megláttad a lényeget, és be is tudtad mutatni. Remélem, hogy lesznek olyanok, akik szintén megértik, és nem értik félre a tartalmat és a szándékot, és akikkel együtt működve lehet találni megoldást. Építeni sokkal nehezebb, és tovább tart, mint rombolni. Bízom benne, hogy elindul egy jó irányba tartó folyamat. Sok sikert!

Üdvözlettel:

Rita

From: taiji-bounces at lists.chen.hu [mailto:taiji-bounces at lists.chen.hu] On Behalf Of Ormay István
Sent: Monday, May 04, 2015 9:32 PM
To: Taiji levlista
Subject: [Taiji] tábor kapcsán

Kedves Klubtársaim,

pár gondolattal én is hozzászólnék a beszélgetéshez. Gondolom, többeknek eléggé világos, hogy itt nem csak a táborról van szó, de persze ezzel kezdem.

Először is, miért nem megyek idén táborba. Sok-sok éve járok, és voltam igazán nehéz körülmények között – pl. Bátonyterenyén, ahol maga a tábor egy katlanban volt, a legnagyobb kánikulában napi 3 (!), a mostaniaknál lényegesen keményebb edzést csináltunk (árnyék csak a kalap karimája alatt...), és egy legalább 10 ágyas, koedukált hálószobában aludtunk, a káposzta-karfiol-tészta kajától pedig mindenkinek szétrepedt a belsősége.... Bár nyilván mondtam a magamét, hogy mi nem tetszik (miért is ne mondanám?), de jó kaland volt, megérte. Ha tudnám, hogy ilyesmi vár rám, habozás nélkül belevágnék, holott nem vagyok már fiatal :-)

Délegyháza valami egészen más volt. Annyira rossz energetikájú helyet keveset láttam, és ha igen, elkerültem messzire. Magyarul: lepra egy hely volt, ahol csúnyán át is vágtak minket olyan emberek, akikkel nem lett volna szabad szóba állni sem. Csak csodálkozni tudtam, hogy a Mesternek ez a hely tetszik. Komoly erőfeszítésembe került, de nem hátráltam meg. Mégis, ez nem a „nagy kaland” emlékek közé kerül, mert nagyon nem mindegy, miért és mivel küszködök: a kemény gyakorlással, vagy a dolgok elviselésével.

Idén, amikor meghallottam, hogy Délegyházára szervezik a tábort, teljesen paff lettem és sajnálattal bár, de eldöntöttem, hogy nem megyek. Megszerveztem másként a nyarat, és amikor az új helyről volt szó, akkor már késő volt változtatni a nyári programomon. Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy ahogyan ezt a szervezők kommunikálták felém (felénk), az a mód nem is hozta meg a kedvem a változtatáshoz. Az egyik pont, amit hiányolok, a nyilvánosság hiánya, mondván, ne terheljük a levlistán keresztül a – kit is? Ahhoz már tényleg öreg vagyok, hogy úgy érezzem, ne rakoncátlankodjak, mert a hangoskodásommal zavarom a felnőtteket. Holott itt az egész közösséget érdeklő dolgokról lenne (lett volna) szó, pl. elhelyezés, kik mennek, kinek milyen kérdése van....Talán ez a legnagyobb lehetőség egy levelezőlistában, vagy a FB fórumon, hiszen izgalmas dolog egy közösségben benne lenni, és ez is a fejlődés egyik lehetősége. Ehelyett csak dörgedelmek, olykor kifejezetten goromba hangvételű rendreutasítások...

Az eddigi HSZ-ekből nekem az jött le, hogy minden a Mesteren múlik, aki viszont nem érti, hogy mi a baj, mi történik és miért. Akiknek valami nem testszik, azok vagy nem szeretik eléggé a taiji-t, vagy nem szeretik eléggé a Mestert, vagy mindkettő.

Szerintem nem az a baj, hogy a Mester nem érti a történteket, hiszen egyrészt egy egészen más kultúrából jövő, a miénktől eltérő igényszinttel élő ember. Másrészt azt ért meg, amit megértetnek vele! Szerintem az a baj hogy, hogy azok nem értik, vagy nem akarják megérteni a történteket, akik a Mesterrel közvetlen kapcsolatban állnak. Talán túl közel álltak hozzá, túlzottan azonosultak vele, és nem látják azt a sokszínűséget, amit az egyesület tagsága jelent. Ettől viszont mi, „mezei” tagok nem látjuk a Mestert, és ő sem lát minket. Akik a Mesterrel ennyire azonosultak, azok nem értik, hogy sokaknak mások az igényeik, többféle motiváció okán gyakorolnak, nem tudnak, és nem is akarnak beleolvadni egy más kultúrába, stb.

És ha ők nem értik, akkor hogy is tudnák ezt megértetni Mesterrel? A legjobb szándék is arra vezet, hogy a Mester izolálódjon, egyre jobban távolodjon a tagságtól.

Egy egyesületet működtetni kell. Meg kell szólítani a tagokat, össze kell tartani őket, egy tábort pl. le kell zárni (tavaly ez totálisan elmaradt, az utolsó reggelen a szó szoros értelmében szétesett az egyesület), egy fórumon olyan hangulatot kell teremteni, hogy az emberek merjenek megnyilvánulni, stb. És hidat kell építeni Mester és a tagság, két eltérő kultúra között.

Szerintem a Mester a mi vendégünk, és udvariatlanság a „minden csak tőle függ” felelősségét rá terhelni, márpedig ez történik. Milyen lenne, ha én élnék egy merőben idegen kultúrában, ahol reményem sincs még csak a nyelvet is érteni, nemhogy a szokásokat, és nekem kellene eldöntenem, hogy miként tehetek a többség kedvére – mert bizony itt ez a szokás, az egyesület egy szolgáltatást nyújt a tagok közösségének, motiválja a tagokat, segíti a csüggedőket, stb. - vagyis egy közösségként működik.

Igenis van felelőssége a vezetőségnek a döntésekben, és ha szükséges, konfrontálódni kell a Mesterrel is! Ha ez nem történik meg, akkor a Mester konfrontálódik az egész tagsággal – és most ezt látjuk éppen!

A Mester egyedül nem tudja összetartani az egyesületet, és nem is lehet a dolga! Nekünk magunknak az a feladatunk, hogy ebben segítsünk neki, azaz közösségként viselkedjünk, a vezetőségnek pedig az a dolga, hogy ezt a folyamatot előmozdítsa, koordinálja, az egyesületi kereteket megtartsa. E felelősség elől senki nem bújhat a Mester háta mögé.

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lists.chen.hu/pipermail/taiji/attachments/20150504/1ae09eba/attachment-0001.html>