[Taiji] tábor kapcsán

[Ormay István]

Kedves Klubtársaim,

pár gondolattal én is hozzászólnék a beszélgetéshez. Gondolom, többeknek
eléggé világos, hogy itt nem csak a táborról van szó, de persze ezzel
kezdem.

Először is, miért nem megyek idén táborba. Sok-sok éve járok, és voltam
igazán nehéz körülmények között – pl. Bátonyterenyén, ahol maga a tábor egy
katlanban volt, a legnagyobb kánikulában napi 3 (!), a mostaniaknál
lényegesen keményebb edzést csináltunk (árnyék csak a kalap karimája
alatt...), és egy legalább 10 ágyas, koedukált hálószobában aludtunk, a
káposzta-karfiol-tészta kajától pedig mindenkinek szétrepedt a
belsősége.... Bár nyilván mondtam a magamét, hogy mi nem tetszik (miért is
ne mondanám?), de jó kaland volt, megérte. Ha tudnám, hogy ilyesmi vár rám,
habozás nélkül belevágnék, holott nem vagyok már fiatal :-)

Délegyháza valami egészen más volt. Annyira rossz energetikájú helyet
keveset láttam, és ha igen, elkerültem messzire. Magyarul: lepra egy hely
volt, ahol csúnyán át is vágtak minket olyan emberek, akikkel nem lett
volna szabad szóba állni sem. Csak csodálkozni tudtam, hogy a Mesternek ez
a hely tetszik. Komoly erőfeszítésembe került, de nem hátráltam meg. Mégis,
ez nem a „nagy kaland” emlékek közé kerül, mert nagyon nem mindegy, miért
és mivel küszködök: a kemény gyakorlással, vagy a dolgok elviselésével.

Idén, amikor meghallottam, hogy Délegyházára szervezik a tábort, teljesen
paff lettem és sajnálattal bár, de eldöntöttem, hogy nem megyek.
Megszerveztem másként a nyarat, és amikor az új helyről volt szó, akkor már
késő volt változtatni a nyári programomon. Az igazsághoz hozzá tartozik az
is, hogy ahogyan ezt a szervezők kommunikálták felém (felénk), az a mód nem
is hozta meg a kedvem a változtatáshoz. Az egyik pont, amit hiányolok, a
nyilvánosság hiánya, mondván, ne terheljük a levlistán keresztül a – kit
is? Ahhoz már tényleg öreg vagyok, hogy úgy érezzem, ne rakoncátlankodjak,
mert a hangoskodásommal zavarom a felnőtteket. Holott itt az egész
közösséget érdeklő dolgokról lenne (lett volna) szó, pl. elhelyezés, kik
mennek, kinek milyen kérdése van....Talán ez a legnagyobb lehetőség egy
levelezőlistában, vagy a FB fórumon, hiszen izgalmas dolog egy közösségben
benne lenni, és ez is a fejlődés egyik lehetősége. Ehelyett csak
dörgedelmek, olykor kifejezetten goromba hangvételű rendreutasítások...

Az eddigi HSZ-ekből nekem az jött le, hogy minden a Mesteren múlik, aki
viszont nem érti, hogy mi a baj, mi történik és miért. Akiknek valami nem
testszik, azok vagy nem szeretik eléggé a taiji-t, vagy nem szeretik eléggé
a Mestert, vagy mindkettő.

Szerintem nem az a baj, hogy a Mester nem érti a történteket, hiszen
egyrészt egy egészen más kultúrából jövő, a miénktől eltérő igényszinttel
élő ember. Másrészt azt ért meg, amit megértetnek vele! Szerintem az a baj
hogy, hogy azok nem értik, vagy nem akarják megérteni a történteket, akik a
Mesterrel közvetlen kapcsolatban állnak. Talán túl közel álltak hozzá,
túlzottan azonosultak vele, és nem látják azt a sokszínűséget, amit az
egyesület tagsága jelent. Ettől viszont mi, „mezei” tagok nem látjuk a
Mestert, és ő sem lát minket. Akik a Mesterrel ennyire azonosultak, azok
nem értik, hogy sokaknak mások az igényeik, többféle motiváció okán
gyakorolnak, nem tudnak, és nem is akarnak beleolvadni egy más kultúrába,
stb.

És ha ők nem értik, akkor hogy is tudnák ezt megértetni Mesterrel? A
legjobb szándék is arra vezet, hogy a Mester izolálódjon, egyre jobban
távolodjon a tagságtól.

Egy egyesületet működtetni kell. Meg kell szólítani a tagokat, össze kell
tartani őket, egy tábort pl. le kell zárni (tavaly ez totálisan elmaradt,
az utolsó reggelen a szó szoros értelmében szétesett az egyesület), egy
fórumon olyan hangulatot kell teremteni, hogy az emberek merjenek
megnyilvánulni, stb. És hidat kell építeni Mester és a tagság, két eltérő
kultúra között.

Szerintem a Mester a mi vendégünk, és udvariatlanság a „minden csak tőle
függ” felelősségét rá terhelni, márpedig ez történik. Milyen lenne, ha én
élnék egy merőben idegen kultúrában, ahol reményem sincs még csak a nyelvet
is érteni, nemhogy a szokásokat, és nekem kellene eldöntenem, hogy miként
tehetek a többség kedvére – mert bizony itt ez a szokás, az egyesület egy
szolgáltatást nyújt a tagok közösségének, motiválja a tagokat, segíti a
csüggedőket, stb. - vagyis egy közösségként működik.

Igenis van felelőssége a vezetőségnek a döntésekben, és ha szükséges,
konfrontálódni kell a Mesterrel is! Ha ez nem történik meg, akkor a Mester
konfrontálódik az egész tagsággal – és most ezt látjuk éppen!

A Mester egyedül nem tudja összetartani az egyesületet, és nem is lehet a
dolga! Nekünk magunknak az a feladatunk, hogy ebben segítsünk neki, azaz
közösségként viselkedjünk, a vezetőségnek pedig az a dolga, hogy ezt a
folyamatot előmozdítsa, koordinálja, az egyesületi kereteket megtartsa. E
felelősség elől senki nem bújhat a Mester háta mögé.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lists.chen.hu/pipermail/taiji/attachments/20150504/bf2465e5/attachment.html>