<div dir="ltr"><div dir="ltr"><p style="margin-bottom:0cm">Kedves Klubtársaim,</p><p style="margin-bottom:0cm">pár gondolattal én is hozzászólnék a beszélgetéshez. Gondolom, többeknek eléggé világos, hogy itt nem csak a táborról van szó, de persze ezzel kezdem.</p><p style="margin-bottom:0cm">Először is, miért nem megyek idén táborba. Sok-sok éve járok, és voltam igazán nehéz körülmények között – pl. Bátonyterenyén, ahol maga a tábor egy katlanban volt, a legnagyobb kánikulában napi 3 (!), a mostaniaknál lényegesen keményebb edzést csináltunk (árnyék csak a kalap karimája alatt...), és egy legalább 10 ágyas, koedukált hálószobában aludtunk, a káposzta-karfiol-tészta kajától pedig mindenkinek szétrepedt a belsősége.... Bár nyilván mondtam a magamét, hogy mi nem tetszik (miért is ne mondanám?), de jó kaland volt, megérte. Ha tudnám, hogy ilyesmi vár rám, habozás nélkül belevágnék, holott nem vagyok már fiatal :-)</p><p style="margin-bottom:0cm">Délegyháza valami egészen más volt. Annyira rossz energetikájú helyet keveset láttam, és ha igen, elkerültem messzire. Magyarul: lepra egy hely volt, ahol csúnyán át is vágtak minket olyan emberek, akikkel nem lett volna szabad szóba állni sem. Csak csodálkozni tudtam, hogy a Mesternek ez a hely tetszik. Komoly erőfeszítésembe került, de nem hátráltam meg. Mégis, ez nem a „nagy kaland” emlékek közé kerül, mert nagyon nem mindegy, miért és mivel küszködök: a kemény gyakorlással, vagy a dolgok elviselésével.</p><p style="margin-bottom:0cm">Idén, amikor meghallottam, hogy Délegyházára szervezik a tábort, teljesen paff lettem és sajnálattal bár, de eldöntöttem, hogy nem megyek. Megszerveztem másként a nyarat, és amikor az új helyről volt szó, akkor már késő volt változtatni a nyári programomon. Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy ahogyan ezt a szervezők kommunikálták felém (felénk), az a mód nem is hozta meg a kedvem a változtatáshoz. Az egyik pont, amit hiányolok, a nyilvánosság hiánya, mondván, ne terheljük a levlistán keresztül a – kit is? Ahhoz már tényleg öreg vagyok, hogy úgy érezzem, ne rakoncátlankodjak, mert a hangoskodásommal zavarom a felnőtteket. Holott itt az egész közösséget érdeklő dolgokról lenne (lett volna) szó, pl. elhelyezés, kik mennek, kinek milyen kérdése van....Talán ez a legnagyobb lehetőség egy levelezőlistában, vagy a FB fórumon, hiszen izgalmas dolog egy közösségben benne lenni, és ez is a fejlődés egyik lehetősége. Ehelyett csak dörgedelmek, olykor kifejezetten goromba hangvételű rendreutasítások...</p><p style="margin-bottom:0cm">Az eddigi HSZ-ekből nekem az jött le, hogy minden a Mesteren múlik, aki viszont nem érti, hogy mi a baj, mi történik és miért. Akiknek valami nem testszik, azok vagy nem szeretik eléggé a taiji-t, vagy nem szeretik eléggé a Mestert, vagy mindkettő.</p><p style="margin-bottom:0cm">Szerintem nem az a baj, hogy a Mester nem érti a történteket, hiszen egyrészt egy egészen más kultúrából jövő, a miénktől eltérő igényszinttel élő ember. Másrészt azt ért meg, amit megértetnek vele! Szerintem az a baj hogy, hogy azok nem értik, vagy nem akarják megérteni a történteket, akik a Mesterrel közvetlen kapcsolatban állnak. Talán túl közel álltak hozzá, túlzottan azonosultak vele, és nem látják azt a sokszínűséget, amit az egyesület tagsága jelent. Ettől viszont mi, „mezei” tagok nem látjuk a Mestert, és ő sem lát minket. Akik a Mesterrel ennyire azonosultak, azok nem értik, hogy sokaknak mások az igényeik, többféle motiváció okán gyakorolnak, nem tudnak, és nem is akarnak beleolvadni egy más kultúrába, stb.</p><p style="margin-bottom:0cm">És ha ők nem értik, akkor hogy is tudnák ezt megértetni Mesterrel? A legjobb szándék is arra vezet, hogy a Mester izolálódjon, egyre jobban távolodjon a tagságtól.</p><p style="margin-bottom:0cm">Egy egyesületet működtetni kell. Meg kell szólítani a tagokat, össze kell tartani őket, egy tábort pl. le kell zárni (tavaly ez totálisan elmaradt, az utolsó reggelen a szó szoros értelmében szétesett az egyesület), egy fórumon olyan hangulatot kell teremteni, hogy az emberek merjenek megnyilvánulni, stb. És hidat kell építeni Mester és a tagság, két eltérő kultúra között.</p><p style="margin-bottom:0cm">Szerintem a Mester a mi vendégünk, és udvariatlanság a „minden csak tőle függ” felelősségét rá terhelni, márpedig ez történik. Milyen lenne, ha én élnék egy merőben idegen kultúrában, ahol reményem sincs még csak a nyelvet is érteni, nemhogy a szokásokat, és nekem kellene eldöntenem, hogy miként tehetek a többség kedvére – mert bizony itt ez a szokás, az egyesület egy szolgáltatást nyújt a tagok közösségének, motiválja a tagokat, segíti a csüggedőket, stb. - vagyis egy közösségként működik.</p><p style="margin-bottom:0cm">Igenis van felelőssége a vezetőségnek a döntésekben, és ha szükséges, konfrontálódni kell a Mesterrel is! Ha ez nem történik meg, akkor a Mester konfrontálódik az egész tagsággal – és most ezt látjuk éppen!</p><p style="margin-bottom:0cm">A Mester egyedül nem tudja összetartani az egyesületet, és nem is lehet a dolga! Nekünk magunknak az a feladatunk, hogy ebben segítsünk neki, azaz közösségként viselkedjünk, a vezetőségnek pedig az a dolga, hogy ezt a folyamatot előmozdítsa, koordinálja, az egyesületi kereteket megtartsa. E felelősség elől senki nem bújhat a Mester háta mögé.</p></div><div class="gmail_extra"><br style="font-size:12.8000001907349px"><div class="gmail_quote" style="font-size:12.8000001907349px"><div class="adm"><div id="q_14d1e2e8f445b980_1" class="h4"></div></div></div></div></div>